A lean gyártás a Toyota termelési rendszeréből ered, és mára világszerte az egyik legismertebb gyártási módszertan lett. Fő célja a termelési folyamatok hatékonyságának növelése, a pazarlás minimalizálása és a vevői érték maximalizálása. Ez a szemlélet alapvetően különbözik a hagyományos gyártási rendszerektől, mivel a lean nem halmozza a készleteket, hanem pazarlásként tekint rájuk. A hulladék kiküszöbölésével a lean gyártás lehetővé teszi a rövidebb átfutási időt, alacsonyabb költségeket és magasabb minőségű termékek előállítását (Dennis, 2007).
A lean alapelvei szerint minden, amiért a vevő nem hajlandó fizetni, veszteségnek minősül. A veszteségek kiküszöbölése érdekében a szervezeteknek azonosítaniuk kell a hulladéktípusokat, azok okait, és hatékony megoldásokat kell találniuk a problémák kezelésére (Gupta & Jain, 2013). A leggyakoribb veszteségek közé tartoznak:
A lean gyártás tehát nem csupán technikai eszközök használatát jelenti, hanem szervezeti kultúraváltást is igényel, amely mind a vezetőségtől, mind a munkavállalóktól elköteleződést kíván (Crute, Ward, Brown, & Graves, 2003).
Gupta és Jain (2013) az alábbiakat azonosították a lean előnyeiként:
Ugyanakkor a lean bevezetése jelentős kihívásokat is tartogat. Az idő- és erőforráshiány (Achanga, Shehab, Roy, & Nelder, 2006), a képzett munkaerő (Abdul-Nour, Lambert, & Drolet, 1998) és az elköteleződés hiánya (Crute, Ward, Brown és Graves, 2003; James, 2006) mind komoly problémát okozhat.
Munkavállalói oldalról feltétlenül vizsgálni kell, hogy a munkavállaló rendelkezik-e olyan jellemzőkkel, amelyeknek – a változásmenedzsment szakirodalmára alapozva – nagy szerepe van abban, hogy az egyén sikeresen megismerje és alkalmazza a lean technikákat.
Ezek közé tartoznak:
Ezek a készségek kulcsfontosságúak a lean módszerek bevezetésekor, hiszen a változás nemcsak a folyamatokra, hanem a szervezeti működés egészére hatással van.
Az eddigiekben láthattuk, hogy mire lehet szükség a lean módszer sikeres bevezetéséhez. Ezt rendszerbe foglalva az alábbi ábra szemlélteti:
A PractiWork rendszer a fenti ábrán bemutatottak vizsgálata révén képes megállapítani, hogy kik azok a munkavállalók, akik nagyobb valószínűséggel sajátítják el a lean módszert. A munkavállalókat a fenti jellemzőik alapján modern gépi tanuláson alapuló módszerek segítségével különböző profilokba lehetséges sorolni, amelyek az alapján írunk le, hogy:
Így pontosan meghatározható az is, hogy melyik munkavállalónak milyen képzésre lehet szüksége ahhoz, hogy a lean célkitűzéseit meg lehessen valósítani.
Abdul-Nour, G., Lambert, S., & Drolet, J. (1998). Adaptation of JIT philosophy and technique to small-sized manufacturing firms: A project management approach. Computers and Industrial Engineering, 35, 419– 422.
Achanga, P., Shehab, E., Roy, R., & Nelder, G. (2006). Critical success factors for lean implementation within SMEs. Journal of Manufacturing Technology Management, 17, 460– 471.
Crute, V., Ward, Y., Brown, S., & Graves, A. (2003). Implementing lean in aerospace – challenging the assumptions and understanding the challenges. Technovation, 23, 917– 928.
Dennis, P. (2007). Lean production simplified. New York: Productivity Press.
Gupta, S., & Jain, S. K. (2013). A literature review of lean manufacturing. International Journal of Management Science and Engineering Management, 8(4), 241-249.
James, T. (2006). Wholeness as well as leanness. Manufacturing Engineer, 85, 14 – 17.