Az adaptív tesztelés – tipikusan számítógépes adaptív teszt (Computerized Adaptive Testing, CAT) formában – olyan vizsgáztatási módszer, ahol a teszt kérdései dinamikusan igazodnak a kitöltő teljesítményéhez. Minden jelölt egyéni, személyre szabott nehézségű feladatsort kap, ahelyett, hogy mindenki ugyanazokat a kérdéseket kapná egy rögzített sorrendben. A teszt algoritmusa kezdetben általában egy közepes nehézségű kérdéssel indít. Ha a jelölt helyesen válaszol, a rendszer egy kicsit nehezebb következő kérdést ad; ha hibázik, akkor könnyebb feladat következik. Minden válasz után a program újraszámolja a jelölt becsült képességszintjét, és ennek megfelelően választja ki a soron következő tételt az itembankból. Ez a folyamat addig tart, amíg a rendszer elegendően pontos képet nem kap a jelölt képességeiről, vagy amíg el nem fogy a kérdésekre rendelkezésre álló keret. Az adaptív teszt tehát folyamatosan „hangolódik” a jelölt szintjére, biztosítva, hogy mindig az ő képességéhez illeszkedő kihívást kapjon. Az adaptív tesztek mögött általában az Item Response Theory (item-válasz elmélet) áll, amely lehetővé teszi, hogy minden egyes kérdés információtartalmát felmérjük, és a tesztet a jelölt válaszai alapján alakítsuk. Összességében tehát az adaptív tesztelés lényege: a teszt alkalmazkodik a jelölthöz, és nem a jelöltnek kell alkalmazkodnia egy fix teszthez.
Hagyományos vs. adaptív tesztek – miért jobb a személyre szabott felmérés?
Hagyományos, fix kérdéssoros tesztek esetében minden vizsgázó ugyanazzal a feladatsorral találkozik, függetlenül az egyéni képességszintjétől. Ennek hátránya, hogy a teszt jellemzően a közepes képességű jelölteknek szól igazán: a gyengébb képességű kitöltőknek sok feladat túl nehéz lesz, a kiemelkedő képességűeknek pedig túl könnyű. Mindkét esetben értékes információ vész el: az egyik csoport nem tudja megmutatni a valós tudását a megoldhatatlan feladatok miatt, a másik csoport pedig unatkozhat az egyszerű feladatok miatt. Ez semmiképp sem méltányos vagy optimális. Az adaptív tesztelés e problémát küszöböli ki: itt mindenki a saját szintjén kap kérdéseket, így a gyengébb jelöltek is sikerélményt szerezhetnek a képességeikhez mért feladatokkal, az erősebbek pedig valóban próbára tehetik tudásukat.
A személyre szabott nehézség révén növekszik a teszt igazságossága és a mérés érvényessége is. Gyakran felmerül persze a kérdés: igazságos-e, ha nem minden jelölt ugyanazokat a kérdéseket kapja? Pszichometriai szempontból igen, hiszen a cél az, hogy minden jelölt tudása pontosan legyen felmérve. Ha ugyanazt a fix tesztet mindenki megkapja, az egyes jelöltek teljesítményéről kapott kép kevésbé pontos, mintha adaptívan mérnénk fel őket a saját képességszintjükön. Ráadásul a fix tesztek „egy kaptafára” jellege okozhat frusztrációt is: aki sorozatosan túl nehéz kérdésekkel szembesül, könnyen kedvét veszti, míg akinek minden túl könnyű, azt a folyamat nem motiválja. Az adaptív megközelítés kiküszöböli a túl nehéz vagy túl könnyű itemek okozta unalmat és stresszt, így a jelöltek elkötelezettsége és koncentrációja jobban fenntartható.
Összefoglalva, a hagyományos tesztekkel szemben az adaptív tesztek abban különböznek, hogy minden jelöltnek más útja van a teszten belül, de a végeredmény így lesz összehasonlítható és méltányos. A teszt „tailor-made”, azaz testre szabott élményt nyújt, ami a modern toborzási gyakorlatban egyre inkább elvárás mind szakmai, mind jelöltélmény szempontból.
Hogyan hasznosítja a PractiWork az adaptivitást?
A PractiWork rendszer az adaptív tesztelés modern megközelítését építi be a kiválasztási folyamatokba. Ennek lényege, hogy a feladatok nehézsége és típusa valós időben igazodik a jelölt teljesítményéhez. Ez több szinten is előnyt jelent:
Személyre szabott tesztélmény: Minden jelölt a saját képességszintjének megfelelő kihívásokat kap, így a teszt sem túl könnyű, sem túl nehéz nem lesz számára. Ez motiválóbb élményt nyújt, és csökkenti a vizsgadrukkot.
Rövidebb, hatékonyabb tesztidő: A rendszer azonnal felismeri, hogy hol van a jelölt képességszintje, így nincs szükség felesleges vagy irreleváns feladatok kitöltésére. Az adaptivitás révén kevesebb kérdésből is megbízható eredmény születik.
Pontosabb mérés és jobb összehasonlíthatóság: A PractiWork algoritmusai gondoskodnak arról, hogy minden jelölt teljesítménye ugyanarra a skálára kerüljön vetítésre – függetlenül attól, hogy ki milyen konkrét feladatsorral találkozott. Ez objektív, összehasonlítható eredményeket ad.
Jobb jelöltélmény, erősebb munkáltatói márka: A modern, adaptív tesztfolyamat azt üzeni a jelölteknek, hogy a vállalat értékeli az idejüket és figyel rájuk. Ez növeli az elköteleződést és javítja a kiválasztási élményt.
Tesztbiztonság: Az adaptív mechanizmus miatt két jelölt soha nem ugyanazt a feladatsort kapja, így a csalás vagy előre felkészülés esélye minimális.
A PractiWork tehát nemcsak precízebb és gyorsabb mérést biztosít, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a kiválasztási folyamat méltányosabb, jelöltbarátabb és biztonságosabb legyen. Ezáltal a HR szakemberek jobb döntéseket hozhatnak, a jelöltek pedig egy pozitívabb élménnyel gazdagodnak.